A "takarító" méhek felismerik a Varroa fertőzött méhlárvákat és bábokat, és kidobják azokat a kaptárból. Így a leghatásosabb biológia védelmet tudják biztosítani családjuknak. A "takarító" méhek nemcsak az atkával fertőzött lárváktól szabadítják meg a kaptárt, hanem felnőtt fajtársaikról is leszedegetik a parazitákat.

Az első ilyen környezetvédő méhcsaládra Olaszországban figyeltek fel a méhészek.
A gyümölcsösöket beporzó atkamentes méheknek híre ment a környéken, és egyre több gazdaság kérte kölcsön őket.

A testnedvekkel táplálkozó Varroa atka a méhkaptárak parazitája. Vegyszeres irtásuk ellenére is sokszor megmaradnak ezek a kártevők a méhek lakhelyén. Az apró, csupán egy milliméter hosszúságú Varroa atkák okozta fertőzés nagy mértékben csökkenti a méhek munkaképességét, és termékenységét. Sőt, a méhészek által alkalmazott vegyszeres védelem nélkül az atkák két év alatt elpusztítják a teljes méhkolóniát.

Ugyanakkor a permetezés során használt atkaölő-szerek maradványai a mézben is megjelennek, csökkentve annak értékét. A University of Minnesota kutatói által az eredeti olasz kolóniából mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott méhszaporulat Egyesült Államok-beli megjelenését örömmel fogadta az amerikai méhészek egy része. "Ezek a méhek segíthetnek csökkenteni a használt rovarölő vegyszerek mennyiségét," - jelentette ki Troy Fore, az amerikai méhész-szövetség elnöke. A különleges méhcsaládokat biotechnológiai termékként dobták piacra kifejlesztőik.

A méhészek többsége azonban egyelőre még idegenkedik az atkának ellenálló méh alfaj beszerzésétől. Mint a legtöbb biotechnológiai úton létrehozott élőlény esetében, a laboratóriumban előállított méheknek is a környezetre gyakorolt valamennyi hatása csak évekig tartó, szabadföldi kísérletek után derül ki.





Forrás: Édenkert.hu