A paradió, brazil dió vagy amazonmandula - latinul Bertholletia excelsa - valamennyi köznapi nevét élőhelyéről kapta. Brazília trópusi erdeinek fája, egészen pontosan a Pará szövetségi állam bennszülött növénye. Mintegy 50-60 méter magasra növő örökzöld fája lándzsás levelével és főként valamennyi növénytársánál sudárabb termetével a trópusi erdők igazi királya. Botanikailag a Lecythidaceae, vagyis a fazékfafélék családjának tagja.

Kívülről a kókuszdióhoz hasonlítható termése 10-15 cm átmérőjű és 1-2 kg súlyú. gömbölyded, vastag, fás héjú, kicsi fedővel nyíló toktermés (pyxidium). A virágzás után 15 hónapra van szükség a termések megéréséhez. Amikor az érett termés végül lehullik a fáról, nem tanácsos a fa alatt tartózkodni. Az érett termés kis fedője beesik a tokba, de a helyén maradó, alig 1 cm-es nagyságú nyílás nem enged hozzáférést a tok belsejében lévő értékes kincshez.

A magokat továbbra is a mintegy fél centiméteres vastagságú igen kemény falú tok védi. Az üregben 10-25 darab 3-6 cm hosszú, háromoldalú enyhén hajlott vonalú mag, azaz a tulajdonképpeni paradió található az egykori virágtengely által meghatározott rendben. A paradió kemény, frissen még szőrös, majd ráncos és rücskös barna héja alatt található a fehér, édeskés dióra és mandulára emlékeztető ízű magbél.
A paradió különböző változatai főként a mag nagyságában különböznek, ami a piacon árbeli különbséget is jelent.

A paradió magbele rendkívül tápláló. 100 g paradió mintegy 670-710 kalóriával ajándékozza meg elfogyasztóját. Hat szemet bekapva annyi energiához jutunk, mintha 200 gramm sülthúst ettünk volna meg, ezért csak óvatosan a paradiós diákcsemege-keverék nassolásával. A mi diónkhoz hasonlóan sok, 65-70 tömegszázaléknyi zsírt és olajat tartalmaz. Ha meggyújtjuk, szép egyenletes lángot ad, akár világításra is használhatnánk. Érdemesebb azonban megenni. annál is inkább, mert zsiradéka nagy százalékban tartalmaz egészséges, telítetlen zsírsavakat. Viszonylag csekély,
5 százaléknyi víz- és 3-7 százaléknyi szénhidrát-, valamint 13-14 fehérjetartalommal rendelkezik. Rosttartalma 10 százalék alatti.

Kiemelendők ásványi anyagai. Viszonylag sok kalciumot, káliumot, magnéziumot, vasat, foszfort és szelént tartalmaz. Ez utóbbi nélkülözhetetlen számos idegi működéshez, fontos szabadgyökfogó, hangulatjavító, szellemi teljesítményt fokozó hatása is ismert. Egyetlen héjatlan paradió 12-25 mikrogramm, egy héjas akár 100 mikrogramm szelént is tartalmazhat, így 1-2 szem elfogyasztásával a felnőtt napi szükséglet fedezhető, mintha csak egy táplálékkiegészítő tablettát kapnánk be.

A brazil népi gyógyászatban májbetegségek ellen használatos. Kifejezetten ajánlható továbbá azoknak, akiknek minden igyekezetük ellenére sem sikerül hízniuk.
Miután a világon máshol nem sikerült meghonosítani és eredményesen termeszteni, sőt saját hazájában sem alkalmas ültetvényes termesztésre, a kereskedelmi forgalomba kerülő paradió nagy valószínűséggel Brazíliából, az Amazonas-medencéből vagy környékéről, vadon növő fákról származik.

Hámozatlan, hámozott és fényezett formában lehet kapni kimérve vagy előrecsomagolt kiszerelésben. A héjas magbél hideg száraz helyen tárolva egy évig is eltartható, helytelenül tárolva azonban könnyen megpenészedik. A hámozott magokat azután néhány héten belül el kell fogyasztani, különben állott, avas ízük lesz. Hazájában és nálunk leginkább nyersen, diákcsemegébe vagy egyéb összeállítású magkeverékekbe téve szokták fogyasztani, de feldarabolva vagy ledarálva a dióhoz, mogyoróhoz és mandulához hasonlóan édességekhez, süteményekhez is felhasználható.

Sajtos salátákba, alma és körte mellé fogyasztva is igazi csemege. Magjából olajat is készítenek, de viszonylag hamar romlik, ezért étkezési célra ritkán szerzik be.
Darálni nehezebb, mint a diót, mivel több zsírt tartalmaz, és jobban összeragad.
Míg a diót akár kávédarálóba téve is sikeresen felapríthatjuk, a paradiót inkább csak késsel tudjuk apróra vágni. Ha hámozatlan maghoz jutunk, diótörővel szedhetjük ki a héjából, bár a mi diónknál kissé keményebb, ezért nagyobb erőre van hozzá szükség.

Sri Lankán és Trinidadban sikerült ugyan paradiókat nevelni, tömegesen termeszteni azonban sehol sem tudták. Nagy állományai ma is csak Dél-Amerika trópusi esőerdeiben vannak, Brazília, Peru, Bolívia, Venezuela és Guyana területén.
A novembertől márciusig tartó esős időszakban érik be a legtöbb paradió. A helyi indián lakosság a vadon termő fák alól januártól márciusig szedi össze a nagy paradiótokokat, amelyeket azután bozótvágó késsel törnek föl. A diókat magas hőmérsékleten szárítják, hogy megóvják a gyors romlástól, avasodástól.






Forrás: hazipatika.com