A talajról röviden

Földkeverékek házilag

A tőzegen kívül egyéb szervetlen és szerves alkotórészek szerepelnek a földkeverékekben. Ha alaptulajdonságaikat ismerjük, tudjuk növényeink igényeit, akkor bátran kísérletezhetünk keverékek összeállításával.

Folyami homok, kavics

A szennyeződésektől mentes folyami homok földkeverékek lazító-eleme. Magában szaporító-közegként is használható.
A homoknak a levegő-kapacitása jó, de víztartó képessége csekély.

A bányahomok általában apróbb szemcséjű így tömörödésre hajlamos, ezt jobb híján is csak földkeverékekbe tegyük, de magában ne alkalmazzuk. Kavicsot földkeverék-ben lazításra, a cserepek tetején pedig díszítésre használhatjuk.

Lombföldek

A lombföldek a különféle fajösszetételű erdők alján képződnek. Az évről-évre lehulló lomb egy idő után bomlani kezd, így képződik a lombföld.

Ennek begyűjtésekor az erdő talajáról előbb távolítsuk el a száraz avart. Néhány centiméterrel lejjebb már annyira lebomlott a lomb, hogy a levelek szétporladtak, innen gyűjthető be a lombföld.

A bükkösökből kiváló minőségű, tápanyagokban gazdag enyhén savas kémhatású talaj gyűjthető. Az akácerdők alján képződő föld szerkezete nem tartós, ezért ez csak keverékek alkotójaként alkalmazzuk.

Fenyvesből csak hosszútűjű fajok alól gyűjtsünk földet, ilyen a fekete- vagy az erdei fenyő. Mivel ezek nagyon savanyúak, ezért csak az ezt igénylő begóniák, ciklámenek, azáleák, és hangafélék talajába keverjük. A vadgesztenye és a nyárfalomb csersavat tartalmaz, ezért nehezebben bomlik le, de jó talajlazítók.

A kertben képződött komposzt is lombföld, csak az előbbiekkel ellentétben ez nem egy-két, hanem jóval többféle (a kertünkben előző években termesztett) növények lombjából alakult ki.

A komposztálás során már különféle műtrágyákat és egyéb adalékokat (homok, perlit…) is keverhetünk a készülő talajunkhoz, így pozitívan befolyásolhatjuk annak paramétereit, míg az erdők alján képződő földeknél ilyen beavatkozásra nincs lehetőségünk.

Az eddig felsorolt földkeverék-komponensekkel ellentétben a lombföldeknél már fennáll az esélye, hogy kártevőkkel, kórokozókkal és gyommagvakkal fertőzzük meg az általunk összeállított talaj-keveréket.

Trágyaföldek

Közülük legjobb minőségű a marhatrágyaföld, ám jelentőség napjainkra nagymértékben lecsökkent.

Ennek oka, hogy a nagyüzemekben a szalmaalmos tartási technológiát már nem alkalmazzák. Az itt tartott állatok trágyájába ezért különféle fertőtlenítő vegyszerek keveredhetnek, így azok kertészeti célokra alkalmatlanok.

Az extenzíven, természetközeli módszerekkel tartott állatok trágyája is csak akkor alkalmas növényi közegnek, ha már szagtalan, morzsalékos szerkezetű, a benne található alom (szalma, faforgács) már szétesőben van. Ez pedig több év eredménye.

A baromfitrágyákat is alkalmazták régebben földkeverékek készítésekor, ám ezek könnyen okozhatnak károkat túlzott foszfortartalmuk miatt. Keverékek készítése, tápanyagellátás

A leírt összetevőkből többféle módon állíthatunk össze a növényeinknek megfelelő földkeverékeket. A fenti választék nem teljes, csak a gyakoribb komponenseket tartalmazza. Ezeken kívül virágföldek alkotóelemei lehetnek: a fakéreg, szárított moha, gyaluforgács, gyapot stb.

A lombföldek, komposztok, trágyaföldek a lebomló szerves anyagaiknak köszönhetően tápanyagokat is tartalmaznak.
A tőzegre, a homokra és a perlitre ez nem, vagy csak minimális mennyiségben igaz. Ezért, ha az elkészített keverék utóbbiakat nagy arányban tartalmazza, akkor műtrágyákkal, vagy tápoldattal kell dúsítani a földet.

Kaphatók már hosszú hatástartamú műtrágyák, amelyek gyantaburkolatban kerülnek forgalomba. Így abból a víz csak fokozatosan képes kioldani a tápanyagokat.
A tápoldatozás előnye, hogy azonnal felvehető formában, oldott állapotban áll a növények rendelkezésére.

A növények tápanyagigényeire vonatkozóan nem lehet általános igazságokat megfogalmazni. A tápanyagszükséglet függ a növény fajától, életkorától, életszakaszától (épp kihajtott, növekedésben van, virágzik, vagy termést érlel), és az évszaktól, a tartási körülményektől is. A növények foszforszükséglete csírázáskor megnő, majd a hajtásnövekedésekor nitrogén túlsúlyos tápoldatra van szükségük.

Virágzáskor újra a foszforigény lesz a meghatározó, terméséréskor pedig a kálium. E három fő tápanyag mellett azonban folyamatosan igénylik a talajban felvehető állapotban lévő mikroelemek jelenlétét is növényeink, hiszen ha egy tápanyagból is hiány lép föl, akkor az gátolja a többi elem felvételét is.

Fontos szabály: 

A téli pihenőjüket töltő zöld társbérlőinket (kaktuszok, dézsás mediterrán fajok: leander, mályvarózsa, citrom, narancs stb.) ne tápoldatozzuk, mert ha a fényszegény időszakban emiatt indulnak növekedésnek, akkor hajtásaik rendellenesen megnyúlnak, és a betegségekre fogékonnyá válnak.







Forrás: Kertpont.hu