A helyes metszés

A metszési felület enyhén ferde legyen, a vesszőn a rügy felett néhány milliméterre, a rügytől lefelé lejtsen.
Hogyha kifejlett ágat metszünk vissza, ne hagyjunk csonkot!

Aranyszabály, hogy a nagyobb fertőzésveszély miatt viszonylag kevés sebzéssel dolgozzunk. Amennyiben a nagyobb sebzési felület elkerülhetetlen, vagy visszavágásra kerül sor, sebkezelő anyaggal feltétlenül ápoljuk le a növényt!

Metszési módok:

Télen a fás szárúak is nyugalmi állapotban vannak, ezért kevésbé sínylik meg a metszést és a koronaformálást.
A lombhullatók könnyen áttekinthetők, így hamar észrevehetjük azokat a helyeket, ahol ritkítani szükséges: azokat az ágakat, melyek betegek, ilyenkor könnyebb a sebeket tisztítani és az elhalt ágakat lemetszeni.
A beteg, vagy kiszáradt koronarészek kérgük színéről illetve repedezettségükről ismerhetők fel.

A rózsák metszése:

Rózsabokraink fagyott ágait távolítsuk el és metsszük meg őket. Alacsony cserjéinkről dugványokat vághatunk.
Ha megél kertünkben a füge, szabadítsuk meg tövét téli szalmatakarójától.

A metszésről általában

Koronaalakító metszés:

A telepítés után következik a koronaalakító metszés.
Célunk, hogy a kívánt koronaforma kialakuljon, minél nagyobb legyen a fa termőfelülete, minél erőteljesebb ágak alakuljanak ki, hogy a termést elbírják, valamint a hajtásrendszer minden részét érje a napfény.
Koronaalakító metszés valamennyi gyümölcsfajtánál szükséges.

A koronaalakító metszéssel a beültetett fa gyökérveszteségét igyekszünk öszhangba, egyensúlyba hozni a fa koronájával.
A visszametszett koronavesszők vagy suhángok igen sűrűn hajtanak ki. Ha ezeket nem ritkítjuk meg, a fa koronája túlságosan elsűrűsödik. Az alakító metszésnek törzskialakító és erősítő hatása is van.

Az erős törzs képes az ágrendszert megfelelően kifejleszteni és hordani a termést. A metszés ideje még a nyugalmi időszakban történik, általában kora tavasszal.

Termőre metszés:

A koronaalakító metszés után a gyümölcsfák és bokrok túlnyomó részét nem kell többet metszenünk.
A termőre metszést, illetve a fenntartó metszést diónál, gesztenyénél 5-10 évenként míg almánál, körténél, szilvánál 2-3 évenként kell végezni. Az őszibarack termővesszőit évente rendszeresen metszenünk kell.

Koronaritkító metszés:

A ritkító metszéssel érhetjük el, hogy a korona ne váljék sűrűvé, mivel a gomba és rovar kártevők ott jól érzik magukat, és ott szaporodnak legjobban.
A beárnyékolt részeken a termőrügyek nem tudnak kialakulni és az ágak belső részei felkopaszodnak.

A koronaritkítás időpontja gyümölcsfajonként változó.
Az almatermésűeket egész évben metszhetjük, amikor nincs termés a fán, de a legmegfelelőbb a szüret utáni időszak, október, november.

A csonthéjasok (kajszi, cseresznye, meggy, szilva) koronáját a nyár végén, augusztusban, szeptemberben ritkítani, szintén a szüret után. A csonthéjasoknál fontos a sebek beforradása, ami a magasabb hőmérsékleten gyorsabb, és így a mézgásodás nem következik be.

Ifjító metszés:

Idősebb fáknál a korona elöregedése és felkopaszodása teszi szükségessé a metszést. Csak az a fa ifjítható meg, amelynek gyökérzete és törzse, vastag ágai épek, egészségesek.
Ha ez nincs így, akkor a legjobb a fát kivágni.

Az ifjítás szükségességét a fa azzal jelzi, hogy sok gyökér vagy tősarjat hoz, és a fa koronája sok vízhajtást nevel.
Az ifjító metszés időpontja almatermésűeknél a lombhullástól a rügypattanásig tart.

Ugyanez csonthéjasoknál augusztus második felétől szeptemberig tart. Idősebb korban feltétlenül szükségessé válik az ifjítás.

Forrás: kert.hu