A levendula (Lavandula angustifolia) nálunk már télálló növény, jóllehet, eredetileg a mediterrán flórához tartozik. Alacsony bokrokat nevel, ezek némi kezelés, rendszeres nyírás, gondozás hatására akár 20-25 évig is élnek, és minden nyáron megörvendeztetik a kert művelőjét illatos virágfüzéreikkel.

Szaporítani késő ősszel vagy kora tavasszal kell. A legegyszerűbb az idős tövek szétosztása, amit oly módon kell megoldani, hogy a tőosztásból származó növények mindegyikének erőteljes legyen a gyökérzete. A levendula nem tartozik a talaj szempontjából igényes növények közé. A vékony termőrétegű, köves, kavicsos talajokon is megél és gazdagon virágzik.

A tövekről a kinyílt virágfüzéreket most kell levágni, mert ott maradva nagyon legyengítik a bokrot. Ezt a munkát nem kell feltétlenül egyszerre elvégezni, hiszen a méhek is gazdag legelőt találnak a levendulán. A levágott virágokból kötött kis kötegek finom illattal ajándékozzák meg a fehérneműs szekrényt, és állítólag a molyokat is távol tartják. A nagyüzemek a levendulavirág párlatából nyerik azt az illóolajat, amelyből a finom kölnivizek készülnek.








Forrás: Édenkert.hu