A virágszerető ember nem vásárol minden évben új muskátlikat a kertjébe vagy az ablakládájába, hanem áttelelteti a nyár és az ősz folyamán fölnevelt, megerősödött, szép virágzásukkal kitűnt töveket. Most itt van az ideje, hogy az átteleltetett muskátlitövekbe új életet leheljünk.

Akár cserépben és földben, akár pincében felaggatva vészelték át a növények a telet most az az első feladatunk, hogy vizsgáljuk át őket. A túl hosszúra nőtt gyökereket ritkítsuk meg, és metsszük vissza. A hajtások közül a szárazakat, satnyákat tőből vágjuk ki, a többi hajtást pedig vágjuk vissza 10-15 cm hosszúságúra. A hajtásokról az összes levélmaradványt távolítsuk el.

Ezután következik a cserépbe ültetés, amihez tápanyagokban gazdag, jó víztartó, de azért levegős földet válasszunk, mert a muskátli minden ellenkező véleménnyel szemben nagyon is igényes virág: szereti az egyenletes, bőséges vízellátást, a gazdag talajt és a sok napfényt.

A muskátlit egyelőre még cserépbe vagy műanyag edénybe ültessük, és a fagyok elmúltáig tartsuk fűtött helyiségben, mert csak az ily módon előhajtatott növények kezdik meg korán virágzásukat. A lemetszett hajtások sem mennek veszendőbe, mert ezeket kis cserepekbe dugványozzuk oly módon, hogy a hajtásokból 3-4 leveles csúcsdugványokat készítünk. Noha a muskátli könnyen ereszt gyökeret, mégis célszerű a cserép fölé műanyag fólia zacskót húzni a párologtatás csökkentésére.

Nálunk jelenleg csak a közönséges muskátli keresett, pedig nagyon szép és hálás a csüngő muskátli is. Ez utóbbi folyamatosan, egész a fagyokig bontja roppant nagy virágtömegét. Színváltozatai a fehértől a rózsaszínen és a tűzpiroson át a sötétliláig terjednek, és színes függönyként díszítik a házak ablakát. Igaz, valamivel több öntözést és trágyázást követelnek, de ezt többszörösen meghálálják szépségükkel, gazdag virágzásukkal.






Forrás: Édenkert.hu