A gnétum (Gnétum Gnetum gnemon L.) törzse félhold alakú, bordákként kiemelkedő levélripacsaival tűnik fel.

Levelei szórt állásúak. A levéllemez vékony, bőrszerűen durva, sötétzöld, mindkét oldalán fényes, ép szélű, lándzsás, kihegyezett és 20 x 8 cm nagyságú. A nagyon kicsi, jelentéktelen virágok és a termések legfeljebb 10 cm hosszú, levélhónalji fürtökben
5-8 tagú örvökben ülnek.

Termése

Csonthéjas, méretben és alakban az olajbogyóhoz hasonló; eleinte zöld, érett állapotban sárga vagy sötétvörös, sima, gyengén fényes, és legfeljebb 3,5 x 1,8 cm nagyságú;
a kemény-bőrnemű külső héj kb. 1 mm vastag. Az ehető mag a világosbarna maghéj alatt fehér, strukturálatlan, kemény, dióbélszerű állagú és enyhén keserű ízű.

A gnétum felhasználása

A keményítőben és ásványi anyagokban, valamint A- és C-vitaminban gazdag gnétummagokat a héj nélkül megfőzve zöldségként készítik el. Délkelet-Ázsiában a magokat lassan pörkölik, majd végül megőrlik; a lisztből kis, vékony lepényeket formálnak, amelyeket a napon megszárítva, végül olajban megsütve ropogós falatkákként eszegetnek.

A fiatal levelek és virágzatok főzelékként használhatók. A rostos kéregből értékes köteleket, spárgát, hálókat és horgászzsinórokat készítenek.

A Himalájától Kelet- és Délkelet-Ázsián át a Fidzsi-szigetekig elterjedt; Délkelet-Ázsiában gyakran termesztik.

Termesztése

Egyaránt jól fejlődik a tartósan nedves trópusi klímában, valamint monszunterületeken; különböző nagy termésű kultúrváltozatait házi- és gyümölcsöskertekbe ültetik.
A melegigényes növények a talaj tekintetében igénytelenek; magról szaporítják őket, és 5-8 éves korban fordulnak termőre.





Forrás: édenkert.hu