Sokak által ismert városi legenda, hogy ha fém – mások szerint kimondottan ezüst – kanalat helyezünk a nyitott pezsgősüveg szájába, és úgy tároljuk, a buborékok megmaradnak benne, nem száll el az „ereje”.

Többen is vizsgálták ezt a jelenséget. A francia Szakmaközi Pezsgőbor Bizottság
(Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne) 1987-ben tudományos igényű kísérletet végzett. Hat palack megegyező fajtájú, egyszerre erjesztett pezsgőt bontottak ki, és egy afrométer nevű szerkezettel megmérték bennük az oldott szénsavgáz nyomását.

Két pohárral kitöltöttek a palackokból, majd újra megmérték a nyomást. Ezután két palackot dugóval hermetikusan lezártak, kettőnek a szájába fém kiskanalat helyeztek, kettőt pedig nyitva hagytak. Mind a hat üveg pezsgőt 24 órán keresztül 11°C-os hűtőben tárolták, majd újra megmérték a szénsavgáz nyomását. Ekkor még egy pohárral kiöntöttek a palackokból, és további 24 órára visszahelyezték a hűtőbe. Végül harmadszor is megmérték a nyomást.

A kezdeti szénsavnyomás megegyezett a hat palackban, később azonban ez az érték jelentősen csökkent. A legkisebb mértékű nyomáscsökkenés a dugóval hermetikusan lezárt palackokban mutatkozott, a nyitott és a kiskanállal ellátott üvegekben lévő pezsgő szénsavtartalma között nem mutatkozott különbség.

A kiskanál legendája tehát valótlannak bizonyult, és ezt más vizsgálatok is megerősítették.

A (jó) pezsgő oldott szénsavtartalma igen magas, és aránylag lassan csökken. Ezért van az, hogy még egy-két nap elteltével is érezhető az ital „ereje”, marad benne jó néhány buborék.







Forrás: NationalGeographic.hu