Különösen szeretnek benne fürödni a rigók, a vörösbegyek, a kék cinegék.
Itatóról lévén szó, ha nincs állandó átfolyása a medencének, nem szabad megfeledkezni a vízcseréről. A másik lényeges szempont, hogy védett, de mégis jól megfigyelhető helyen legyen.

Fontos, hogy a fürdő madarak is belássák a terepet, de egy biztonságos bokor se legyen messze, mert ázott tollal nem repülnek olyan jól. E bokor hiányában a macskák szomorú pusztítást végeznének. Az itató megformálásába sok fantáziát lehet belevinni, s minél természethűbb, annál szebb, a madaraknak is kedvezőbb lesz.

Erre a célra a patakkövek, a sóderágy, az esetleg betelepített vizi növények nagyon megfelelőek. Lényeges, hogy az itató lassan mélyüljön. A közepére, ahol már a madárnak túl mély lenne, tegyünk egy lapos követ, ahol megállhatnak, leszállhatnak.
A madarak fürdési igényét olyankor is tapasztalhatjuk, amikor szórófejjel locsolunk. Ilyenkor a rigók, vörösbegyek át-átszaladnak a vízpermet alatt. Utána borzasra rázzák magukat, majd a felfrissült tollazatot eligazgatják.

Az ideális madáritató

Itatásra az esővíz is megfelel, csak ne a vízgyűjtő hordót, kádat tekintsük itatónak.
Az ilyen nagy, mély vízfelület sokszor becsapja a madarakat, s rászállva vesztüket okozhatja. A ragadozóval, macskával való konfliktust elkerülhetjük, s az itató használatát biztonságosabbá tehetjük, ha asztali medencét készítünk.

Jól beleilleszthető a kerti képbe egy kb. 1,5 m magas, 100x60 cm-es terepasztal.
Az asztal szegélyvályújába alacsony, vagy lefutó növényeket ültessünk, így még esztétikusabb hatást kelt.

Aki megfigyelte már a madarakat, tudja, hogy a tollazatuk tisztántartása állandó, létfontosságú tevékenységük. Ennek ismeretében megérthetjük, hogy egy jó fürdőhely milyen fontos eleme a kerti madárvédelemnek.





Forrás: édenkrt.hu