A leander (Nerium oleander) egyike a családi és hétvégi házak legkedvesebb cserepes növényeinek. A Földközi-tenger környékéről származik, ezért a nálunk szokásos téli fagyokra érzékeny, de az átmeneti 2-3 ˚C minuszokat még károsodás nélkül elviseli.

A téli fagyok elől azonban mindenképp védett helyre kell menekíteni! Ezt megelőzőleg - a helykímélés érdekében - a növény hajtásait visszavághatjuk. A leveleket a rájuk rakódott portól, koromtól és egyéb szennyeződéstől zuhanyozással szabadíthatjuk meg.

Ha a levelek fonákán, netalán a hajtásokon apró, szürke foltokat találnánk, az azt jelzi, hogy pajzstetű telepedett meg, és ez ellene védekezni kell. Amennyiben ezt elmulasztjuk a teleltető zárt légterében tavaszig rendkívül elszaporodik, elszívja a növény által termelt asszimilátákat, aminek következtében levélhullás kezdődik, a növekedés lelassul és a leander elpusztul.

A pajzstetveket permetezéssel tarthatjuk féken. Készítsünk 0,1 %-os Decis vagy Fendona oldatot és keverjünk bele az előírásoknak megfelekő mennyiségű tapadást fokozó szert (pl. káliszappan, Nonit) is, amely jelentékenyen fokozza a szer hatékonyságát.
Ennek ellenére ajánlatos a kezelést egy hét múlva megismételni.

A leander fácskákat, bokrokat fagymentes, lehetőleg hűvös (4-6 ˚C-os) helyiségben célszerű teleltetni. Előnyös, ha a helyiségben kapnak némi fényt, de elviselik a sötétet is. Csak annyira kell öntözni őket, hogy a földlabdájuk ne száradjon ki.

Általános szabály: minél magasabb a tároló hőmérséklete, annál több vízre van a növényeknek szükségük!

Tavasszal a leandereket minél korábban a szabadba kell állítani. Ekkor néhány napig védjük őket az erős napsütéstől. A tisztító zuhanyozás ekkor is igen jót tesz a télen elszennyeződött lombozatnak.






Forrás: Édenkert.hu