A puttonyos kifejezés az aszúborokhoz kötődik. E borok leghíresebb hazai képviselője Tokaj, és bár kedvező időjárás esetén az ország más részein is készíthető aszúbor, leginkább a tokaji aszú nevével forrt össze a puttonyos kifejezés.

A kései szüret miatt a tőkén a szőlőbogyók aszúsodhatnak, azaz összetöppednek.
Az aszúsodott szőlőszemeket különválogatják, összetapossák, és tulajdonképpen egy tésztaszerű masszát készítenek belőle. E „tésztának” a musttal vagy óborral, újborral történő felöntéséből készül az aszú.

Az aszúszemekből származó anyagok és az évekig tartó fahordós ászokolás eredményeképpen jön létre az aromákban gazdag, testes, általában mélysárga édes bor.

A kész aszút aszerint nevezik három-, négy- stb. puttonyosnak, hogy hány puttony aszútésztát adtak egy gönci hordó borhoz.

A gönci hordó a tokaj-hegyaljai borvidéken elterjedt fahordótípus.
A közeli Gönc községről kapta nevét, az űrtartalma pedig 136,6 liter.

Érdekesség, hogy az aszúborról az első feljegyzések az 1650-es évekből származnak. Készítése Sepsi Laczkó Máté tokaji lelkésznek, Lorántffy Zsuzsanna udvari papjának nevéhez fűződik.

A feljegyzések szerint ő szedette először külön a megtöppedt szemeket, és miután összetapostatta, a mustba öntette. Egy 1655-ből származó törvény már szabályozta is az aszúszemek szétválasztását, valamint az aszúbor készítését.






Forrás: NationalGeographic.hu