A növény a lándzsát nem önvédelmi célból tartja: a növény fő ékessége a levélrozetták közepéből előtörő, leginkább a lándzsára hasonlító virágzat, amelynek rózsaszínű fellevelei a bár csak rövid ideig nyíló, ám annál szebb, világoskék színben pompázó virágocskákat takarják.

Az eredetileg Közép és Dél-Amerikában őshonos lándzsarózsa levelei kemények, és keresztcsíkokkal díszített zöldesszürke színűek. A növény nem kifejezetten a garzonlakók álma: levelei 8 cm szélesek, hosszuk azonban elérheti akár a 60 cm-t is.

Hogyan ápoljuk?

A lándzsarózsát a legigénytelenebb broméliafélék között tartják számon, a közvetlen napfényt például ki nem állhatja, ám a világos helyeket kedveli.

Víz- és tápanyagigénye közepes, télen például elég, ha csak annyit öntözzük, hogy a talaj nedves legyen. A tavaszi és nyári hónapokban meghálálja, ha kéthetente kétszeres higítású tápoldatos vízet kap úgy, hogy a levélrozetta közepében elhelyezkedő ciszternába is kerüljön egy kevés víz, ősszel és télen viszont ezt csak akkor érdemes, ha meleg helyen tartjuk.

A kártevők sajnos kifejezetten kedvelik a lándzsarózsát, ám csak akkor, ha nem megfelelő körülmények között tartjuk. Ha nem fázik meg, és annyi folyadékot kap, amennyit igényel, akkor viszont nem kell aggódnia érte.







Forrás: femina.hu